Tátika étterem, Badacsonytomaj

Alighogy kiszabadult az ország az ötvenes évek nyomasztó légköréből, a háború utáni a nemzetközi trendeknek megfelelő modernizmus szakmai és hatalmi elfogadottságának kedveztek. De az is kedvezett az új irányzatok építészeti felfutásának, hogy Magyarországon az állami beruházások központi tervezése, irányítása, lebonyolítása és kivitelezése egységes színvonalat eredményezett. [1] Ráadásul helyzetbe hozott jó pár olyan fiatal építészt, akik vagy származásuk okán – mint Callmeyer Ferenc – vagy fiatal koruknál fogva nem juthattak korábban megbízásokhoz, lehetőségekhez, de az európai szellemiséghez felzárkózva annak teljes értékű képviselői kívántak lenni. Annak az új generációnak a próbálkozásait követték, akik már nem hitték el a modern paradigmák mindenek feletti „szentségét”, azt, hogy az „Isten a részletekben lakik!” (Mies van der Rohe); akik a modern építészetet már nem alkotórészeire kívánták szétbontani; akik már nem a szerkezetet vagy az alkalmazott építőanyagokat tekintették csupán az építészeti alkotás kiindulási pontjának, vagy éppen a rendeltetést, a szépen megoldott részleteket, hanem a teljes épület formai megjelenése lett számukra a legfontosabb érték. A mondatot alkotó „szavak” helyett a teljes „mondat”, a kompozíció formai egysége érdekelte őket. A modern építészet szigorú fegyelme oldódni kezdett, néhány jelentős alkotó szembe szállt az általánosan elfogadott előírásokkal, dogmákkal. Elgondolkodtató magának Le Corbusiernek, a modern törekvés atyjának meghasonlása is (lásd az 1950–55 között épített ronchampi kápolnáját, mellyel mintegy megtagadta mindazt, amit előtte épített), vagy amikor Frank Lloyd Wright megépítette mesterművét, a New York-i csigavonalas Guggenheim Múzeumot (1946–58). Ismertek voltak ebben az időben Jorn Utzon dagadó vitorlákat mintázó Sydney-i Opera tervei (1956–73), Hans Scharoun berlini Filharmóniájának nagyszerű épülete (1956–1963) vagy Eero Saarinen felszálló madár formáját idéző New York repülőtere (1956–60), hogy csak a legnagyobb léptékű expresszív hatású épületeket említsük, melyek az adott időszakban létrejöttek. A neoexpresszionizmus inkább a modernitásba belefáradt nemzedék „fantasztikus” lázadásának számított. Munkájukra erősen jellemző az egyéni szabadság túlzott hangsúlyozása és megkövetelése.
Épületeikben majd minden esetben elmosódik a kül és beltér határa a hatalmas üvegfelületek, a semmihez sem hasonlítható tetőszerkezetek láttán. A szerkezetek logikusak, funkcionálisak és eredetiek, amelyek a rendkívül új forma és anyaghasználattal szoborszerűek, sőt drámaiak.
Ez a drámaiság jelenik meg az ’56-ot túlélt szocialista Magyarország új építészeti törekvéseiben is. A racionális, mérnöki tervezés talaján kibomló egyedi formai megoldások felszabadult kreativitását sugároznak. Az ipari előállítás és sorozatgyártás letagadhatatlan kényszere miatt az építészek a díszítettség helyett a nagyvonalú tömegformálásban találták meg kreativitásukat, akár szögletes kubusokról, akár egyéb geometrikus formákról van szó.
Az első években a Hruscsov által meghirdetett tömeges lakásépítés programjának kidolgozása és megvalósítása volt a feladat, de az „emberarcú szocializmus” hamarosan az üdülést, a belföldi turizmust, az urbánus életvitelből való kiszakadás lehetőségét is felkínálta a dolgozó nép számára. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) 1957-ben bízta meg Farkas Tibor építészt és munkatársait, Kisléghy Nagy Istvánt, az ÉVM főelőadóját, valamint Polónyi Károlyt, Bérczes Istvánt, Csillag Józsefet, Kotsis Lajost és Korbonits Dezsőnét, a Városépítési Tervező Iroda (VÁTERV, később VÁTTI, majd VÁTI) tervezőit a Balatoni Regionális Terv koncepciójának kidolgozásával és megalkotásával. A térségfejlesztési koncepció a magyar urbanisztika történetének egyik már-már mitologikus munkája, nemzetközi sikereket is elért fejezete, melynek történetét azonban csak az utóbbi években kezdték részletesen feltárni a téma iránt elkötelezett hazai kutatók. A fejlesztési terv elsősorban az egyszerűséget, fesztelenséget hangsúlyozva fogalmazta meg a természet és a zöldterület körülölelő, felszabadító szerepét, amit szintén az általuk megfogalmazott „üdülőhelyi jelleg” egyik karakterformáló elemévé kívántak tenni. Ennek érdekében olyan, elemekből összerakható, előregyártott vázas szerkezetű turisztikai célú vízparti kiszolgálóépületeket építettek, melyek a turizmus gyors kiszolgálására voltak alkalmasak. De megjelentek a táji formák, karakteres helyi építőanyagok (terméskő, nád, cserép) is, melyek felhasználásával a helyi vernakuláris építészet hagyományait követő, de már a modern igényekhez alkalmazkodó épületek emelkedtek sorban, amelyek az idegenforgalmi érdeklődésre is nagy hatással bírtak. Fontos megemlítenünk, hogy az országban először a Balaton-felvidéken kapott hivatalos védelmet tájegységi szinten a népi építészeti örökség. Ennek előkészítésében Callmeyer Ferenc is részt vett az ötvenes években végzett Balaton-felvidéki népi építészeti tanulmányútja során.

Minden bizonnyal ez a kutatómunka is inspirálta később a Badacsonyban megvalósult poharazó épületét. Bár Callmeyer építészeti szemlélete alapvetően modern volt és absztraktabb formákkal kísérletezett, de visszaemlékezései szerint a modern épületeiben az egyszerű „fehér kubusok” a hagyományos népi építészet átértelmezéséből fakadnak. Az épített örökség emlékei mellett a hatvanas években még szinte „érintetlennek” mondott csodálatos balatoni táji környezet is nagyban motiválta. A Tátika étterem tervébe már szinte belekomponálta a háttérben magasodó badacsonyi hegyet, és a hangsúlyos horizontális tömeg expresszív tájelemként jelenik meg messziről, a vízpart felől. A tervezett épület tiszta és világos. Térszerkezete első pillantásra jól olvasható. Ennek a magatartásnak az eredménye, hogy a tanúhegyek hátterével sajátos pozícióba kerül a ház, és messziről megfogja a tekintetet, megteremtve saját auráját és funkcionális értelmét. A Tátika étteremben szinte kézzelfoghatóvá válik a hatvanas évek újszerű építészetének értelmezése, a természet által átöblített, lábakra állított vázszerkezetű épület.

A modernitás eszméjének kezdetektől fogva a sajátja, megfogalmazásuk szerint, hogy: „Az építészet kiindulópontja ez esetben nem a barlang, hanem a csűr, fészer, sátor; legfeljebb lemezek határolják súlyos falak helyett, rudak, póznák tartják, feszítik, nem tömör pillérek és boltívek.” Ez a nagyvonalúság, a lábakra állított nagy áttört horizontális tömeg képletszerűen jelenik meg a Tátika étterem esetében. A Callmeyer Ferenc tervei alapján (belsőépítész Vadász György) 1962 nyarán elkészült épület tóra nyíló hatalmas üvegablakos termeit, pompás teraszát régi cölöpépítkezések emlékét idéző betonoszlopok emelik a magasba. Letisztult alkotás, mely egyszerre fejezi ki az épület mai építészeti minőségét, ugyanakkor az építész nyelvezetének koncentráltságát.

A badacsonyi hajóállomás mólója mellett, a hajóval érkező vendégek gyalogos útvonalának tengelyében álló Tátika étterem mai napig széles körben ismert modern építészeti alkotás. Nem csoda, hogy a vízpartra szorult vendéglátó Badacsony új büszkesége és fellegvára lett, és pár évtized után, 2011-ben műemlékké nyílvánították (műemléki törzsszám: 11450). A szokatlanul modern és „nagyvilági” épületről lelkendezve írt a korabeli sajtó is: „e parányi helyen a Badacsony grandiózus méreteihez méltó s mégis e szelíd tájba illeszkedő épületeket emelni. Mert a Balaton szépítésére folyó harcban ez a Tátika valóban telitalálat. Helyének megválasztása, méreteinek harmóniája, kitűnő arányai anélkül emelik ki, hogy megzavarnák a táj lényeges elemeit. Nagystílű, nagyvilági, annak, aki ezt keresi, intim, kedves és elragadó annak, aki e kétarcú világ: víz és hegy felé táruló varázsát kívánja…”

Szerencse, hogy ez az építészeti magatartás került előtérbe az étterem 2020-ban tervezett teljes körű felújítása és műemléki helyreállítása során is. Az épület ugyanis az 1962-es elkészültét követően, a későbbiekben több funkcionális átalakításon esett át, és a különböző üzemeltetők, különösen 1990 után, a saját igényük szerint formálták a válaszfalakat és a részleteket. Feltételezhetően forráshiány miatt megmaradt az épület eredeti eternit hullámlemez fedése, és a ház szerkezeti rendszere sem változott, így – hányatott sorsa ellenére is – a ház mindvégig idézte az 1962-es tömegformálását. Badacsonytomaj Város Önkormányzata 2020-ban nyílt közbeszerzési pályázatot hirdetett az elmúlt évtizedek alatt szinte a felismerhetetlenségig átalakított, megrongált épület teljes körű felújításának, korszerűsítésének tervezésére.

A hosszas pénzügyi vizsgálatokkal terhelt előkészítő munka és kivitelezőváltás után végül a Stachó Balázs András építész által vezetett ABC Group Kft. és munkatársai kezébe került a feladat. A megújulás szakszerűsége mindenekelőtt az épület építészeti karakterében figyelhető meg. Olyan építészeti magatartást követtek a tervezés során, amely az értékeket a maguk helyén kezeli, és úgy tud hozzányúlni az eredeti épülethez, hogy a ház emberibbé, élőbbé, dinamikusabbá válik. Nem fordít hátat a meglévő adottságoknak, a modern épület architektúrájának, hanem megértve és elfogadva azt, a meglévő formákból kiindulva vezeti le az átalakítás építészeti logikáját. Megteremtve a folytonosságát, ezáltal a múltban rejlő értékek és a modern építészet harmonikus egységét. A beruházói és tervezői szándék a teljes, eredeti építéskori térkapcsolatok, tömeg és homlokzati megjelenés visszaállításával, a későbbi hozzáépítések és változtatások bontásával számolt. Az átalakítás során az eredeti tervek felhasználásával újra kibontották a nagy üveghomlokzatokat, és láthatóvá tették a lábakra állított hatalmas konzolos szerkezetet. Megőrizték az épület eredeti építészeti koncepcióját és műemléki értékeit, modern megjelenését. Az 1985-ben tervezett külső lépcsőket elbontották, így az emelet megközelítését biztosító lépcső az eredeti helyére került vissza az épületben. Mértéktartó módon, finoman átgondolt részletekkel egészítették ki a mai igényeknek megfelelő funkciókat, melyek szerencsésen növelik a belső terek eleganciáját, átláthatóságát. Az alsó szinten információs irodát, illetve a turisták fogadására alkalmas közösségi teret hoztak létre, a felső szinten pedig étterem működik majd továbbra is.

Sajnos a műemléki felújítás végét Stachó Balázs András vezető tervező már nem érhette meg, és a kivitelezés befejező hajrájában a Masszi Építésztiroda irányította a munkálatokat. Bizonyos részletekben – mint a nagy üvegfelületek osztása, a homlokzati üvegkorlát befogása – kénytelenek voltak módosítani a felújítási terveket és csökkentett programmal összedolgozni azokat. A kivitelezés végül 2024 márciusában fejeződött be. A munkálatok eredményeként funkcionálisan és formailag is egységes, igényes épületként születhetett újjá a Tátika, példaszerűen megoldva a kitűzött feladatot. John Lautner (1911–1994) szavai szerint megőrizve és újra létrehozva „…a szabad, gyönyörű építészetet, amely az egyéniséget, az embereket szolgálja, hogy minden nappal gyarapodjon a szépség és az öröm az életben

Krizsán András METSZET 2024 / 5