Markhot Ferenc Heves megy tisztifőorvosa 1763-ban timsós ásványvizet fedezett fel Parád térségében, melyet gyógyászati célra, fürdőkúraként javasolt felhasználni. A terület tulajdonosa Grassalkovich Antal báró a gyógyfürdő létesítése érdekében az akkor már nagyhírű és divatos Karlsbad mintájára nagyszabású építkezésekbe kezdett. 1854-től a birtok a Károlyi család tulajdonába került, akik folytatták az építkezéseket. A Kál-Kápolna–Kisterenye vasútvonal elkészültével a terület megközelíthetősége sokat javult, de mivel a vasútállomás a fürdőtől mintegy 4 km-re volt, a fürdővendégek szállítását az uradalom fogataival oldották meg. A fogatok megfelelő színvonalú elhelyezésére 1869 és 1880 között – a korábbi leégett istálló pótlásaként – Károlyi György reprezentatív istállót és kocsiszínt építtetett Ybl Miklós tervei szerint, amely díszes külseje miatt „Cifra istálló” néven vált ismertté. Az eklektikus stílusú, U alaprajzú, nyeregtetős, favázas, vörös téglából felhúzott épületben márvánnyal borított istálló, a középső részén pedig faoszlopokkal alátámasztott mestergerendás kocsiszínek kaptak helyet.
Az I. világháború után a Károlyi család politikai szerepvállalása következtében 1927-ben a birtokot államosították, és az épület eredeti rendeltetése háttérbe szorult. A II. világháború után az istállókban raktárt rendeztek be, a kocsiszínekben növendékmarhákat neveltek. A méltatlan állapotok miatt 1969-ben az épület kezelői jogát az Országos Lótenyésztési Felügyelőség kapta meg, és megkezdődött a műemlék épület felújítása, és eredeti funkciójához méltó hasznosítása. Az istállókban reprezentatív méntelepet, a kocsiszínekben a Közlekedési Múzeum kocsitörténeti kiállítását helyezték el. Az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad 2018-tól kezelője a „Cifra istálló”-nak. Az azóta eltelt rövid idő alatt elvégezték az állagmegóvási munkákat, és az istállókban a látogatók megtekinthetik a hagyományos magyar lófajtákat, és a kocsitörténeti kiállítást is.
Részlet az 1971. szeptemberi híradóból.