Kégl-kastély, Székesfehérvár-Csala

A Kéglek első ismert felmenőjének Mihályt tartjuk, a pozsonyi gyógyszerészt, aki II. Ferdinándtól 1623-ban kapta nemeslevelét. Kiemelkedő tagja volt a famíliának az a Kégl Gáspár, aki az 1740-es évektől ’51-ig a csákós süveg mellett legtovább kitartó Ghillányi-ezredben szolgált a németalföldi hadszíntéren. Leszerelését követően már közelebb került a Habsburgok kedvelte koronázóvárostól a korábbi szakrális központhoz – a Komárom megyei Örspusztán gazdálkodott. Az ő fia (szintén Gáspár) költözött először Fejér vármegyébe, előbb Óbarok-pusztán, majd Sárpentelén bérelt birtokot. Fiúunokája, György, két nővérét követve érkezett a Kégl-családba: Pesten született 1822. március 24-én.
A háttérbe húzódó ifjú Györgyről nem sok mindent tudunk. A lapok hasábjain rendre adományai kapcsán találkozunk csak a nevével. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1850-es évek végén (Szinnyei József szerint 1847-től) a Fejér megyében – a csalai központtól Sukoróig, Gárdonyig és Zámolyig – bérelt birtokain gazdálkodott. Gabonaféléket termesztett, lovakat, birkákat tenyésztett, szőlőt nevelt, s követve az újításokat, már 1860-ban lecserélte lóval hajtott angliai cséplőgépeit gőzerővel működőkre. A tejet tőle felvásárló kereskedő mintegy garanciaként hivatkozott a termelőre, csalai nedűt kapnak a hozzá betérők.
Gárdonyi Géza gyermekkorára visszaemlékezve említi meg, hogy 1866 őszétől egy ideig a Csalával szomszédos Pátkán laktak, a bolt mellett. Egykor acélgyáros, a szabadságharc idején tevékeny édesapja uradalmi gépészként kereste a kenyerét Kégl György alkalmazásában. Egy alkalommal azzal dicsekedett a büszke atya Kéglnek, hogy hároméves fia ismeri a gépek nevét. A birtokos vette a lapot és a magfelhordó készüléket kérdezte a kis Gézától, mire ő gondolkozás nélkül rávágta: „pater noster”.

Eredményei elismeréseképp Kégl Györgyöt beválasztották a Fejér megyei új Gazdasági Egyesület állattenyésztési szakosztályának választmányi bizottságába. Az egyletből 1872 tavaszán mint alelnök lépett ki, ekkor már a képviselői mandátum megszerzése foglalkoztatta inkább, s a két funkciót nem tudta volna egyszerre 100%-osan ellátni.

1872. VI. 20-án a Deák-párt színeiben ringbe lépő Kégl Györgyöt választották meg – 1296 rá leadott vokssal 813 ellenében – a csákvári kerület képviselőjének. Bár több szavazatot kapott, az ellendrukkerei elég nyomatékosan hangsúlyozták, hogy nem szívesen látott vendég Velencén. 33 vádlottat állítottak bíróság elé, mert kővel és sárral dobálták meg a korteskedő Kéglt. Az ügy nagy port vert fel, hiszen a hajigálás aktusában különböző tisztségeket betöltő urak is részt vettek. Kégl képviselőként is lelkesen gyakorolta a rászorulók támogatását, 1874-ben a csákvári kerület összes tanodái közt 2553 forintot osztott ki, külön 100–100 forintot a magyaralmási római katolikus, illetve református iskola számára.

Csalapusztát, addigi bérleményét 1873-ban vásárolta meg Nádasdy Júlia grófnőtől 390 ezer forintért. Még ebben az évben ismerkedett meg Hauszmann Alajos építésszel. Természetesen elég hamar felmerült az ötlet: egy kényelmes kastélyt kellene felhúzni Csalán. Eltelt egy kis idő, mire Kéglnének a valóságtól messze rugaszkodott elképzeléseit sikerült ésszerű keretek közé szorítani, így a kápolnával, parkkal, istállókkal, tóval és szökőkúttal körbetűzdelt kastély „csak” 1878-ra készült el.
Kégl György elégedett volt Hauszmann munkájával, s ennek számos tanújelét is adta. A megbeszélt honoráriumot például megfejelte 10 000 forinttal, s élete végéig minden húsvétkor bárányt küldött az építésznek. Ez utóbbi okát Hauszmann a mecénás lelkifurdalásával magyarázta. Az történt ugyanis a Dinnyés melletti nádasban, hogy egy közös kacsavadászatuk alkalmával Kégl egy téves címre érkező tölténye megsebezte Hauszmann ajkát, s ki is törte egy fogát.

A kastély földszintjén, a bejárat mögött előcsarnok, mögötte szalon kapott helyet. A bal oldali részen a „kisasszonyok” és a nevelőnő szobái voltak. Az emeleten találjuk a tánctermet, a biliárdtermet, az „úriszobát”. A pincében alagsort alakítottak ki, itt volt a konyha, különböző tárolóhelyek és a személyzet szobái. A parkban halastavat és kápolnát is létesítettek, ezek mára elpusztultak, a kastély főhomlokzata előtt márvány szökőkút állt, ennek medencéje még látható. Egykor kiterjedt parkjának nagy részét kipusztították.

A II. Világháború sem kímélte a kastélyt, az érkező szovjet hadsereg vitte, ami még érték volt, hogy azután hadikórházat rendezzen be benne. Sok katonát valószínűleg a parkban temettek el.

1949-ben államosították és a Csákvári Állami Gazdaság használta az épületet. Lassan tönkrement minden. A rendszerváltás éveiben többszöri tulajdonoscsere következett. A kastély egy része 1992 óta egy német cég magántulajdonában van. Nem látogatható.

A terület és a kastély jelenlegi tulajdonosa az állagmegóvás érdekében a tetőszerkezetet helyreállította, így az épület nem ázik be. 2007 óta „zajlanak a felújítási munkák” a tervek szerint ha elkészül, kaszinó és étterem lesz a kastélyból és természetesen a nagyközönség számára is látható lesz.
2007-ben úgy tervezték, a hatmillió euros felújítás másfél éven belül elkészül. A tervek szerint, melyet az önkormányzat is jóváhagyott, 21 luxus apartmanház, 20 szobás vadászház, lovarda, golfpálya, élményfürdő is épült volna a 160 hektáros területen. 2013-ban, a munkálatok abbamaradtak. A kastély magánterületen áll, a tulajdonos kizárólagos engedélyével kívülről látogatható, de a szerkezete annyira leromlott, hogy a belépés életveszélyes.