A gimnáziumnak helyet adó, eredetileg a polgári fiúiskola elhelyezése céljából emelt Rákóczi úti épület a karitatív, közjóléti tevékenysége miatt széles körben megbecsült Biedermann Rezső báró (1854–1938), szentegáti földbirtokos alapítványi támogatásának köszönhetően jött létre. A tervek elkészítésével 1904-ben Baumgarten Sándort és Herczegh Zsigmondot, a hazai szecessziós építészet jeles mestereit bízták meg, akik – rendszerint közösen – több mint háromszáz iskolaépület létrejöttében vállaltak szerepet a történelmi Magyarország területén. Ezek sorában minden bizonnyal legismertebb a budapesti Vakok Országos Intézete.
A Lechner-iskola stílusjegyeit hordozó, tégla-girlandos homlokzatú, de a századelő modernista építészetére jellemzően többféle anyag, a klinkertégla mellett terrakotta-, majolika-, stukkó-, bádog-, kovácsoltvas-díszítőelemek felhasználásával készült, U alaprajzú épület kivitelezési munkálatai 1906-ra fejeződtek be. Az adományozó iránti tiszteletből az iskola neve Szigetvári Magyar Királyi Állami „Rezső” Polgári Fiúiskola lett. Ezzel egy időben Biedermann báró felesége, Bleichröder Elza anyagi hozzájárulása révén, vele szemben megépülhetett a polgári leányiskola is (Szigetvári Magyar Királyi Állami „Elza” Polgári Leányiskola).
A Koller Stúdió tervezési feladata az egymástól elkülönülő épületek összekapcsolása és bővítése volt egy zsibongó- és aula térrel, illetve új főbejárattal. Az aulát alkalmassá kellett tennünk időszakos kiállításokkal egybekötött, környezet- és természetvédelmi, kulturális, műszaki-tudományos, stb. előadások, illetve közösségformáló események megrendezésére is. A bővítés során a mai igényeket kielégítve, a később épült ragadványépületeket a tömb sarkára helyezett építészeti kiemeléssel optikailag is egységbe kovácsolva akartunk igazodni a nagyrészt eredeti állapotában fennmaradt, jelentős szecessziós építészeti értékkel bíró műemlékhez.
Eredeti elképzelésünk szerint az épület meszelt tégla homlokzati díszítést kapott volna, amit a későbbiekben – tekintettel a város rosszabbra forduló anyagi helyzetére – olcsóbb, egyöntetű fehér vakolatra cseréltünk. Az Európai Uniós támogatással megvalósuló felújítások és bővítések nyolc oktatási épületet érintettek Szigetváron, a keretösszeg szűkössége az utolsó pillanatokig „megindító kegyetlenséggel” inspirálta a tervezési munkát.
A belső terek esetében törekedtünk a maximális flexibilitásra, a terek sokféle használata érdekében. S bár az aula a hétköznapi használatban elsősorban zsibongótér, ide felső bevilágítókat helyeztünk el, hogy az ideiglenes kiállítások és egyéb iskolai rendezvények számára jobb fényviszonyokat tudjunk biztosítani. Természetesen, a mai elvárásoknak megfelelően, mindenhol akadálymenetes közlekedést terveztünk.
A bővítmény térbeli formálása során egy olyan egyszerű tömegből indultunk ki, ami a korábbi hozzáépítések térfalát viszi tovább, mert úgy gondoltuk, hogy az új tömeg térbeli kimozdításával a ragadványépületek hangsúlyosabbá váltak volna. Az épületen megjelenő hullám motívum kiemeli az új főbejáratot. A motívumot a sarokház másik homlokzatára is átfordítottuk, ami a keleti irányból való megközelítés során hangsúlyos megjelenést biztosít a háznak.
A szecessziós inda motívum síkban maradó hullámként az épület illeszkedését szolgálja, az egyébként szigorúan szerkesztett ház egyetlen díszítéseként a műemlék épületen megjelenő szecessziós motívumokat idézi fel, s egyben kijelöli az új épület bejáratait is. A hullámok által létrejövő fény-árnyék játék a bejáratoknál különleges hangulatot teremt a megérkezők számára, történeti korok építészetének ornamensekkel kiemelt kapuzatait megidézve korunk egyszerűsített, minimalista építészeti világában is.
A belső udvaron egy nagyméretű fedett-nyitott teret hoztunk létre, ami lehetőséget teremt rossz idő esetén is a testmozgásra, kisebb rendezvények illetve évzárók lebonyolítására. A hullám motívum itt is visszaköszön. Ez a fedett-nyitott tér enyhe szöget zár be az előcsarnokkal, hogy az eredeti épület bővítéseként az udvaron hangsúlyos elemként korábban elkészült tornacsarnok meghosszabbított vonalát követhesse. Ezzel a megoldással egyben le is zártuk a tömböt.
Összességében nem csak egy attraktív, új épületrésszel és új funkciókkal igyekeztünk gazdagítani a gimnáziumot, hanem a tömb korábbi bővítéseit is megpróbáltuk összefogni, tiszteletben tartva a műemléki környezetet. A ragadványépületek kakofóniáját ellensúlyozva – a lehetőségekhez és a szigorú anyagi korlátokhoz képest – egy építészetileg egységesebb, jobban és sokrétűbben használható középiskolát kívántunk létrehozni a lehető legkevesebb, de alaposan átgondolt építészeti beavatkozással.
Lőke Ferenc
