Történelem diktálta kényszerszünet után az apátsági borászat – és vele a történelmi borvidék – újjászületik. A helyszín nagy lehetőség: a Szent Márton hegy délkeleti oldala, a gazdasági udvar és löszbevágásban levő lezárt alsó parkoló között. 30 méter szintkülönbség, gyönyörű kilátás a sokorói dombvidékre.
Számunkra a borászat – a korszerű technológia maradéktalan kielégítése és a környezetbe való illesztés kötelező körein túlmenően – elsősorban a „lényeg”, a titok, az átváltozás folyamatának építészeti megfogalmazása terekkel, anyagokkal, fénnyel és sötétséggel. A tervezett, 1870 m2 alapterületű épület két fő – technológiailag és a terep adottságainak is megfelelő – részből áll: „PRÉSHÁZ” és „PINCE”. Közöttük a kapcsolatot a „KÚT” biztosítja.
A „PRÉSHÁZ”
A Millenniumi kápolna dombja alatti, gépkocsival is jól megközelíthető teraszszint szélén, részben a lejtőre illesztve helyezkedik el. A „Présház” tömege egy archetipikus ház-forma mai megfogalmazása, egy egyszerű, de egyértelmű jel a hegyoldalban. Belső terét – a déli homlokzat kő lamellái által – szűrt fény járja át. Itt történik a szőlő fogadása, bogyózása, az áztató tartályokba, vagy közvetlenül a présbe való juttatása és a must átmeneti tárolása, kezelése. Az épület három, vasbeton szerkezetű, áttört technológiai szintből áll. Az áttörésekbe rozsdamentes acéltartályok vannak függesztve (az egyik szintről töltik, az alatta lévő szintről ürítik a tartályokat). Ez a megoldás biztosítja a szőlő kíméletes gravitációs mozgatását.
A „PINCE”
Itt történik az évközi munka zöme a bor érlelésétől a palackozásig. A must a „Présházból” a „Kúton” keresztül, gravitációs úton, csővezetéken jut az erjesztő-érlelő tartályokba és a hordókba. A helyiségek a hegylábhoz épített, növényzettel fedett támfal építményben (acéltartályos erjesztő-, érlelő- és tárolótér, manipulációs tér, raktárak, palackozó), valamint a támfalból induló bányászati technikával vájt pincékben (hordós érlelés, címke nélküli palackos tárolás) kapnak helyet. Ez az elrendezés a hegyoldal látványába történő legkisebb beavatkozás mellett jó belső klímát és gazdaságos üzemeltethetőséget biztosít. A gazdasági forgalmat (palackozott borok elszállítása) a közúthoz kapcsolódó – a régi parkoló helyén levő – rakodóudvar szolgálja. Az épületrész építészeti megfogalmazása, a kőborítású támfalak és a hangsúlyos félköríves főbejárat az építmény „pince jellegét” teszik képszerűvé.
A „KÚT”
A „Présház” és a „Pince” közötti vertikális kapcsolat. A felülről a fény felé megnyitott „Kút” szerepe egyrészt funkcionális: a lépcső és a személyszállításra is alkalmas teherlift kap helyet benne, másrészt szimbolikus: átmeneti tér, út a hegy mélységeibe. Felső megközelítése a „présházból” egy átjárón keresztül, vagy közvetlenül a szabadból egy közbenső – mozgáskorlátozottak által is elérhető – terasszintről történhet. A kút alsó pontja a középső pincejárathoz kapcsolódik.
ANYAGOK
A domináns anyagok: külső felületeken természetes kő, a belsőben nyerstégla (pinceterek) és vasbeton (technológiai terek). A KŐ: kiválasztásához az inspirációt a hegyoldal földje, a helyszínen levő bevágott löszfalak rétegződése, színe, rovarok által „megmunkált” gyönyörű felülete adja. A tervezett kő megmunkálása változó: a támfal jellegű építményeknél rusztikus, kézzel faragott, nyers felületű, a présháznál sima, mint egy szél vagy víz csiszolta kő.
