Történt éppen 111 éve, annak is pont a márciusi hónapjában, hogy Jobbágyi Béla úr és becses neje végre megtekinthette Bach János építész végleges tervrajzát. A precíz számadatokban is bővelkedő dokumentum, nem csak a szokásos statikai számításokat jegyzi, hanem komplett építési naplót, költségvetést is, egységárral fillérre pontosan kihozva. Mondhatnám, egy excel tábla ehhez képest kutyafüle!
A négyemeletes vörös klinkertéglás ház homlokzatát az első, a második és a negyedik emeleten mérműves, kőcsipkés erkélykorlátok törik meg. A többségében félköríves ablakok tetején apró, virágmintás mozaikok csillognak. A legérdekesebb látványt a harmadik emelet hármas osztású ablakainak oszlopvégei adják. Hegyes fogú denevérek és sárkányok őrzik a lakókat! A negyediken a kazettás mozaikos sorminta felett, szimmetrikusan egy-egy alak tekint le a magasból. A bal oldali nagyméretű mozaikból kirakott minta egy piros fejfedős, zöld lepelbe öltözött izmos munkást ábrázol, kezében kalapáccsal és fogóval. Párja, fején növénykoszorúval, testét piros lepellel fedi, kezében búzakévét és szőlőfürtöket tart. Akár úgy is nevezhetnénk őket, „a munka gyümölcse”.
A földszinten bolthelyiségeket jegyez a terv. Most egy kiskocsma működik itt. A mázas kerámiával burkolt Borpatikáról 1986-ban felmérési terv készült. A kiszolgáló tér mellett raktár, főzőtér, zöldség- és hús előkészítő, hűtők és a tűzhely kapott helyet. ’92-es dátummal a melegkonyhás borozó technológiai leírásában még az ételválaszték is felsorolásra került. Frissensülteket, főtt- és sült csülköt valamint lángost és pogácsát is fogyaszthatott a kedves vendég. A másik üzlethelyiségben Szabó László újságíró, jogtanácsos nyitott magánnyomozó irodát.
Belépve aztán tényleg elénk tárul minden, mi szem szájnak ingere! Lábunk alatt körmintás metlachi lap vezeti utunk. Az előtérben kb. másfél méter magasságban a sötét- és világos lila Zsolnay csempe közepére apró, bordó négyzetbe domború virágminta került. A krémszínű mennyezet fehér stukkós vonalai a falakra is lelógnak. Közöttük apró mozaikkockákból virágok sokasága vezeti szemünket.
A folyosó végén balra jutunk ki a tágas udvarra. A sárga színű vakolat és a nagy cserepes növények nagyon hangulatosak. Az udvart körben, egy méter magasságban itt is Zsolnay csempe védi. Az Andrássy úti kis földalatti megállóiban is ilyen van, annyi különbséggel, hogy a sötétbarna csempéket itt egy világosabb árnyalat váltja fel. Érdekessége, hogy a Karinthy Frigyes út 4-6. épülete – melyet szintén Bach János tervezett – ugyan ezt a megoldást mintázza tökéletes hasonlósággal, egy évvel később, 1914-re.
Az első emeletekre itt-ott külön lépcsősor vezet. A felsőbb szinteken viszont a folyosók nem érnek körbe. Az ablakok felett az érdekes virágos stukkók között rákok és baglyok figyelnek.
Látogatásomkor több lakóval is összefutottam, kedvesen mesélték, hogy szeretnek itt élni és büszkék házukra! Az épületnek sajnos már nincs olyan lakója, aki születése óta élne itt. Azt azért mégis megtudtam, hogy egykor az udvart az első emelet magasságában üvegtető fedte. A hátsó frontokon bérlakások voltak. A földszinten az udvari bejárat mellett a házmester szobakonyhás lakásáról árulkodtak a tervek. A cselédség a melléklépcsőn közlekedett, ami közvetlenül a főlépcsőház mögött kapott helyet. A padláson a viceházmester lakása melletti helyiségben poroló volt, mely a mosókonyhából nyílt.
A ház előkelő tulajdonosa a főlépcsőházat használta, ahol valószínűleg elegáns lift is rendelkezésére állt. Mi azonban, mint mindig, itt is lépcsőzünk. A gazdagon faragott nehéz bejárati ajtó szintén figyelemreméltó, hiszen mart üvegében népi motívumos virágminta karcolata látszik. Beljebb az emeletek falait itt is ugyanaz a lila Zsolnay csempe borítja, melyet már az előtérben megcsodáltunk. A harmadik emelettől ennek már csak gyenge utánzata tükröződik a csempékben, de a rendezettségre utaló szándék mindenképpen fontos!
Szándékosan hagytam a végére a legszebb részt, hogy ezzel biggyesszek habot a tortára, és megmutassam, hogy ezt a sok szépséget még mindig lehet fokozni! A lépcsőházból az emeletekre vezető ajtók és üvegablakok minden emeleten csodásan megmaradtak, vagy legalább is felújítva szolgálják a lakók szépérzékét. Az ötosztású táblás színes ólomüveg, napos időben a szivárvány minden színében bevilágítja körbe a csempeburkolatot. A padló itt, az emeleteken és a folyosókon is szép metlachi lapokat kapott, de már egy újabb mintával.