A környezet leírásához hozzátartozik még a derékszögben kimért utcák tervezett nyugalma, a méretes vadgesztenyesor, ami éppen házunknál vált alacsonyabbra. És persze a múlt az egykor daliás evezősélettel és azzal a félig mondén, félig fürdővárosi stílussal, aminek nyomai ma is felfedezhetők. (Lassan már 200 éve, hogy angol mintára gróf Széchenyi és báró Wesselényi meghonosította itt az evezősportot, az első hazai evezőversenyt éppen Clark Ádám nyerte meg. Száz évvel ezelőtt szabadstrandok, csárdák, polgári vendéglők és 25 csónakház működött a Rómain.) A csónakházak faragott oromdíszei tovább öröklődtek nyaralóépületekre, a kisebb nyaralókból idővel lakóházak lettek, aztán a város végleg elérte és felszaporítva a saját formáit, végleg családi házassá formálta át az egykori nyaralótelepet.
A meglévő, többször átépített családi lakóház Budapest Rómaifürdő településrészén helyezkedik el, tulajdonosai pedig a kortárs képzőművészet lelkes kedvelői. A házat az építészek az utcával párhuzamosan két oldalról bővítették tovább, úgy hogy eközben az új, könnyűszerkezetes felépítménnyel és az alacsony hajlásszögű magas tető segítségével kompakt épülettömeget igyekeztek létrehozni. Az épület tömegformálását a római átrium házak ihlették, a befelé lejtő tetőzet kialakítása a korabeli helyi hagyományok újraértelmezését jelenti. A kortárs anyagok felhasználása nemcsak a kibővített ház szerkezetét tükrözi, hanem a tulajdonosok nyitottságát is az új és ismeretlen építészeti megoldások iránt.
