Budapest szívében, a budai Duna-parton, a Lánchídtól a Várkert-bazárig 4-5 emeletes eklektikus lakóépületek sorakoznak. Foghíjként épült be közéjük a 47 szobás 4-csillagos dizájnhotel. Az új épület pontosan betölti a rendelkezésére álló helyet; párkányai, tetőgerincei és tetőhajlásai, homlokzati síkjai a szomszédos épületekhez igazodnak.
A jelenlegi házak homlokzatát a Duna felől eltakarta egy reprezentatív palotasor, ami a II. világháborúban elpusztult. Az új beépítésű szálloda ezt a vízparti helyzetet fogalmazza meg építészetileg az egész homlokzatát betöltő interaktív üvegfelülettel.
Megszoktuk, hogy a vízparton álló homlokzatok tükröződnek a vízfelületen. Itt a viszony megfordul: a Duna víztükre jelenik meg a homlokzaton. Az üveglamellákat motorok mozgatják folyamatosan. Hullámzik a felület, a Duna folyásának a sebességével. A lamellák a saját tengelyük körül elfordíthatók és elhúzhatók. Az üvegből készült szalagfüggöny elsődlegesen árnyékol, de este a lamellákat RGB ledek világítják meg. A viszony a környezettel interaktív: meteo szenzor méri a szél sebességét és a külső hőmérsékletet. A jeleket a motorok mozgással, a lámpák a színek váltakozásával értelmezik; a szálloda vendégei a szobák falán lévő gombokkal maguk is irányíthatják a motorok mozgását.
A lamellák felületén kerámia festékbevonat raszterpontjai rajzolnak ki egy képet, amely a hullámzó Dunát ábrázolja. A raszterpontokat a Duna faunájából származó halak, lepkék, planktonok képei adják. Mélyhomofúvással kialakított lebegő tárgyak képeit „viszi a víz”: ujjlenyomatét, a folyóval, az utazással kapcsolatos képekét.
A Lánchíd utcai homlokzat a különböző térbeli és időbeli síkok transzparenciáját adja. A mozgatható üveglamellás árnyékoló rendszer kortárs üveg „szalagfüggöny”, mobil fényszobor. A „szalagfüggöny” mögött átlátszik a „klasszikus” architektúra summázata: előre gyártott műkő elemekből függőleges homlokzati axisok sorolódnak egyenletesen, amelyeket vízszintes szintosztó párkányok tagolnak.
A belső tér egy az összes szintet összekötő központi átriumra van szervezve. Ez a felülvilágított udvar a Budapest belső kerületeire jellemző függőfolyosós lakóházak átköltött változata. Légterében oldalfolyosók és üvegezett hidak vezetnek a szállodai szobákhoz. A folyamatosan áramló térben a világító üveghidak és a puhán sikló üvegezett liftek egyfajta víz alatti hangulatot sugallnak. A hidak különböző pozíciója miatt a tér mozgás közben dinamikusan változik.
Az előcsarnokból lépcső vezet a pinceszintre, ahol egy XV. századi torony falmaradványai láthatók. A kivitelezés közben feltárt falmaradványok között a víz már ténylegesen is jelen van: a torony ma is működő kútjából emelték ki a középkorban a folyó vizét és juttatták fel a királyi várba.
A szálloda első emeleti lounge és reggeliző teréből titkos kert, rejtett udvar nyílik. A déli napot kapó belső udvar a vároldal növénnyel benőtt meredek támfalaira néz. A hátsó utca szintjénél 9 méterrel mélyebben fekvő udvar a szomszédos mélyudvarokhoz kapcsolódik és egy sajátos, intim hangulatú szubkultúra része. Az ódon támfalak és a pince középkori falai a szálloda időbeli koordinátáit a jelenkortól a középkorig tágítják.
Az udvar faburkolatú fala és a domboldal támfala között a telek teljes szélességében végigmenő kürtőben történik a szálloda légcseréje: a pincei klíma- és szellőző gépházak friss levegő ellátása és használt levegő kibocsátása a hátsó utca kerítésfalában történik. Ez az innovatív gépészeti megoldás lehetővé tette, hogy a tetőszinten extra apartmanok (suite-ek) legyenek, fantasztikus kilátással a Budai Várra és a pesti Duna-partra.
Anyagok: A régi budapesti házakban gyakori a mintás terrazzo burkolat. Az előcsarnok egyedi terrazzo burkolata ezt a hagyományt idézi modern formában. Az átriumtér belső világát az üvegezett felületek és a meleg faburkolatok egyensúlya határozza meg.
(A pandémia idején bezárt, jelenleg (2024) üresen áll. A szálloda újbóli megnyitásának dátuma még nem ismert. – a szerk.)
