„Gondolatvázlatok” – Az építés rítusáról1
Az építés az anyaghasználatban megtalált „élvezet”. Ez a gondolat mindarra az ősidőktől jelenlévő emberi tevékenységre vonatkozik, amely az anyagból eszközt, tárgyat, objektív dolgot (építészeti objektumot) teremt. Anyag és technológia szépsége abban rejlik, hogy minden épületnél újra és újra ki kell találni az anyag összeépítésének „mozdulatait”. A legkisebb szerkesztésbeli eltérés már más megoldást eredményez. Ugyanakkor az építés éppen az anyag által válik rítussá. Az anyagot kézbe kell venni, formálni kell, illeszteni, rögzíteni, dolgozni kell vele. Ez munka ősidőktől fogva közösségformáló.
Az építésben résztvevő szereplők antropokvalitása2 meghatározza a rítus minőségét. A magasabb szinten létrehozható produkciók mindig nagyobb kulturális tartalékkal rendelkeznek.
Ha anyag, miért a látszó vasbeton?
A beton – egy archaikus technológia modernkori analógiája, mára kifinomult, szerkezetileg jól méretezhető anyag. Úgy épül, mint a népi építészetben a vert fal. Két zsalutábla közé tömörített monolit szerkezetként, amely egyszerre határol körül teret, és tartja önmagát. A betonszerkezet történeti értelemben nem ősi anyag, bár a használata messzire, a római időkig vezet. Alkotórészei a föld mélyéről származnak, amelyeket a víz kelt életre3. Időtálló, igaz, nem barátságos, de baráti, amely szinte minden formát felvehet, amit elképzelünk. Az anyag puritán felülete az ősi időket idézi, van benne valamilyen utalás a korábbi korok egyszerű, etikus építészeti gondolkodására, ugyanakkor könnyen eltéríthető a hagyományos tartószerkezeti megoldásoktól, mivel nagyméretű konzolokra, filigrán alátámasztásokra is alkalmas.
Még kitűnőbb anyaggá formálható, ha acéllal vagy elemi szálakkal keverjük össze, ekkor a keresztmetszeti méretei a végletekig csökkenthetők. Tömege biztosíték és egyben védelem, ezzel célját messze túlteljesíti. Nem bírja el a felcicomázott architektúrát, azt természeténél és építéstechnológiájából következően elutasítja. Az egyenes, rendezett vonalakat, felületeket kedveli, viszont nem idegenkedik az ortogonálistól eltérő „mozdulatoktól” sem. Felülete olyan lehet, amilyet az őt fogadó zsaluzat biztosít. Ezzel idézethordozóvá válik, és megőrzi az őt zsaluba fogadó anyag felületi tulajdonságait.
Néhány gondolat a betonról:
Kontrasztja egyértelműen az üveg. A transzparens anyag fokozza a beton tömbszerűségét, a két anyag találkozása mindig határozott vonalat eredményez és feszültséggel teli.
Miért az üveg4, avagy csapdába csalni a Napot?
Ez a vékony, hártyaszerű szerkezet a külső és belső tér határán manapság a térlehatárolás új útjait járja be5, a két tér fizikai elválasztása, de azok vizuális kapcsolatának fenntartása mellett.
Néhány gondolat az üvegről:
Az üveg és az energiaáramlás (szoláris energiák) szervesen kapcsolódnak. Az épület tömör felületei mellett az üveg változó paramétereként viselkedik, reflexiói folyamatosan változnak. Ebben van a fő ereje. A fény és más energiák ki-beáramlása az épület rugalmas többletkommunikációját eredményezi a környezetével. Ha meggondoljuk ez éppen ellenpontja a tömör, betonból épült szerkezeteknek. A kérdés abban van, hogy az üveg alkalmazásakor milyen arányokkal, vonalvezetéssel, szerkesztéssel élünk. Az üveg felületek elsődleges ereje azok méretében van.
Az üveg kontraszt nélkül feloldódik a formában, szinte anyagtalanná válik. Mit is jelent ez? A pusztán üveg homlokzatú épület homogenitása legyengíti az anyagot. A helyes arányokban való gondolkodás az üveg – fal viszonyában az épület meghatározó motívuma. Olyan, mint egy zenei vagy matematikai képlet, azaz meghatározó eredménnyel bír. Az üveg alkalmas arra, hogy olyan rendszereket építhessünk ki, amelyekben az energia elraktározódik, ezzel, ha részlegesen, de kiaknázzuk az alapenergia forrásunkat, a napsugárzást.
A téma magyarországi kiváló szakértője Dr. Szűcs Miklós így ír erről:
A különféle üvegezett szerkezetek a passzív szolár házak fontos szerkezeti elemei. Az üvegfelületekkel határolt belső terek „működése” az ún. „hőcsapda”-elven alapul, melynek lényege, hogy a helyiségbe jutó, s a belső felületeken elnyelődő sugárzás az üvegezésen keresztül – hullámhosszának megváltozása miatt – sugárzás formájában nem tud távozni, így a beltér léghőmérsékletemegemelkedik.6
A passzív szoláris rendszerek7 tudatos alkalmazása nem csak energetikai kérdés, de építésetikai is. A napterekben, „napházban” való gondolkodás ötlete már az ókori görögöknél felmerült. Szókratész tanítványa, Xenophon is említést tesz már arról, hogy a napsugárzás melegét hasznosítani lehet. Mondhatnánk, „nincs új a Nap alatt”. Magyarország, földrajzi helyzeténél fogva, különösen alkalmas a passzív szolárrendszerek kialakítására, a tervezés során, ha lehet, ezt mindig ki kell használni.
Mit jelent a fehér „szín”8 az építészetben?
A Napból jövő színtelen vakító fény bontásából kapjuk a prizmával bontott színeket, ezek, mint tudjuk, fényhullámok, melyek két tartomány közé esnek. Az ún. prizmatikus (ahogyan a laikusok nevezik a szivárvány színei) színek a 400-470 billió rezgésszámú vöröstől a 760-800 billió rezgésszámú ibolya színtartományig terjedően jönnek létre. „A vörös és az ibolya rezgéseinek egymáshoz való viszonya körülbelül 1:2, tehát ugyan az, mint az oktávé”9.
A színek szimbolikájáról, fiziológiai hatásairól, fizikai törvényszerűségeiről könyvtárnyi anyag létezik. A szín és a fény kutatása egybeesik a legkorszerűbb energiakutatásokkal. A színek az építészetben szervesen hozzákapcsolódnak a szerkezet, funkció, forma hármasához.10 A kívül-belül fehérre festett falak a magyar népi építészeti gyökereket idézik. A meszelt falusi ház11 még a múlt század ötvenes éveiben is hozzátartozott a vidék építészeti karakteréhez. A 1960-as években lezajló ún. vidékmodernizáció szünteti meg ezt a hagyományt. A meszelt felületeket felváltja a színes, kőporos nemesvakolat. Ezzel, és a vidéki építészet funkcionális átalakulásával szinte egy évtized alatt eltűnik egy igen karakteres és meghatározó építészeti alaphelyzet. A ma építészete az új felületek, anyagok alkalmazásával már sokkal több lehetőséget ad a színek alkalmazása terén. A fehér szín azonban továbbra is komoly helyet tart fenn magának az építészetben. Ennek oka a fehér szín jelentéstartalmában kereshető.
Néhány gondolat a fehér színről:
A fehér sokféle, millió színárnyalatban létezik, emellett fontos tulajdonság atextúra12. Minél simább a felület, annál inkább „simul hozzá” a fény. Ez a tulajdonság nem kedvez a felületen jelentkező hibáknak. A fehér, sima felület adja ki legjobban a formákat, a textúra erősödésével a felület belső fény-árnyék játéka felerősödik, és a fehér, sima felület elveszti a formára gyakorolt hatását.
A fehér felületeken a különböző napállások más és más színhatást hoznak létre. Igen látványos, ha a fehér homlokzatot színes fényekkel világítjuk meg, erre az energiatakarékos „led” technológia ad lehetőséget. Az éjszakai fényruhába öltöztetett épület külön esztétikai élményt jelent, ezt röviden „fényművészetnek”13 nevezhetjük. Épületméretektől függetlenül a fényművészettel tovább gazdagítható az építészet eszköztára.
Markó Balázs
