A Gróh vagy Szerencsés-ház főtér egyetlen, teljes szépségében fennmaradt rokokó lakóháza. 1787-ben, két ház egyesítésével jött létre. Schahtner János kereskedő vélhetően a városháza építésén is működő Mayer Jakabot kéri fel emeletes lakóházának megépítésére.
A ház rokokó arculata 1790-1792 körül alakult ki, erre utalnak az ablakokat keretező stukkódíszek és a kettős manzárdtető is. Az emeleti rokokó szoborfülkében egy neoreneszánsz Madonna-feldombormű látható.
Dr. Gróh József 1911-ben vásárolta meg a házat a Szerencsés-Borovicaka kereskedőcsaládtól. Bátyja, Gróh István (1867-1936) iparművész, az iparművészeti főiskola rektorának útmutatása szerint újíttatta meg a házat; ekkor készültek a földszinti ablakok rácsai és a neobarokk kapuzat.
Az esztergomi születésű dr. Gróh József (1883-1969) ügyvédként dolgozott, majd 1915-ben egyházmegyei ügyész, prímási jogtanácsos lett. Városi, később megyei képviselőként részt vállalt a helyi közéletben is. Saját költségén készíttette el a téren álló oroszlános padok eredetijét, amely a középkori Szent Adalbert-székesegyház porta speciosa jának kapuvédő oroszlánjait mintázza. 1944-ben közreműködött Serédi Jusztinián hercegprímás zsidóüldözést elítélő pásztorlevele kiadásának előkészítésében. 1945-ben a kisgazdapárt országgyűlési képviselője. Az 1947-es választásokon a Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor négy képviselőjének egyikeként jutott a parlamentbe. 1949-ben letartóztatták, több mint 4 évet töltött börtönben és internálótáborban. Szülővárosából kitelepítették, vagyonától megfosztották. Nevét egykori lakóháza őrzi.
Zártsorú beépítésben álló, megközelítően L alaprajzú, egyemeletes, manzardtetős épület, földszintes, L alaprajzú melléképülettel. Utcai homlokzata déli tengelyében félköríves, neobarokk stukkódísszel keretezett kapu. Emeletén félköríves, stukkódíszes fülkében, Mária-dombormű. Lépcsőházában stukkódíszes mennyezet. Részben barokk, részben historizáló nyílászárók. 1777-ben Lang Antal asztalosmester tulajdonában volt. Két barokk házból építtette össze új tulajdonosa, Schachtner János 1790-1792 között (Mayer Jakab építőmester?). A 19. században vaskereskedők birtokolták 1861-ig, akik az udvari szárnyakon építkeztek. 1911-ben Gróh József ügyvéd vásárolta meg, aki testvérével Gróh Istvánnal felújíttatta neobarokk és neoromán elemekkel. 1989-ben (világos kék), majd 2010-ben homlokzata megújult, más színt (narancsos sárga) kapott az épület.
Utcai, földszintjén vakolatsávozott homlokzata öt tengelyes. Jobb szélső tengelyben félköríves záródású, meszelt kőkeretes, záróköves, rokokó motívummal díszített kapu. Mellette két kőkeretes, egyeneszáródású, apácarácsos ablak, majd szembeforduló volutákkal és zárókővel záródó, füles, kőkeretes apácarácsos ablak és bejárati ajtó. Az erőteljes kiülésű osztópárkány felett a hat tengelyes emeleti homlokzaton a fejezetes falpillérek között ülnek a gazdag stukkó kötény- és szemöldökdíszes, füles, kőkeretes ablakok ill. a jobbról negyedik tengelyben köténydíszes, vállköves, záróköves, stukkódíszes szoborfülkében dombormű: gyermekét adoráló (csodáló, bálványozó, hódoló) Mária. A gazdagon tagolt főpárkány felett manzardtető ablakokkal. Udvari homlokzata sima, vakolt, kereteletlen nyílászárókkal. A toldaléképület rövidebb épületszárnyában egyszerű táblás ajtón díszes, barokk vasalat.
Küldjön be részlet fotókat az épületről, esetleg a belsejéről 1200 pixel széleseket az info@kitervezte.hu címre!
