A mostani Hagymaház helyén elődje állt, amelyet 1936-ban építettek modernista stílusban; nevét onnan kapta, hogy a városi hagymaegyesület tagjai emeltették, benne árucsarnok és egyesületi helyiségek kaptak helyet.
A Makó és Vidéke Hagyma és Zöldségtermelőinek Egyesülete egy olyan épületet akart létrehozni, amely egyszerre funkcionálhat majd egyesületi székházként, valamint termeltetési és értékesítési központként. A város képviselő-testülete 1930-ban megszavazta egy D’Orsay utcai (ma Posta utca) telek adományozását, jóllehet az egyesület a gazdasági válság miatt nem tudta teljesíteni a felépítésre feltételül szabott határidőt. A termelők a Hagymaház ügyében a földművelésügyi miniszterhez fordultak, de a kért segélyt nem kapták meg. Később telek is veszélybe került, mert azon egy állami támogatás segítségével a város egy iparostanonc iskola – a mai Návay Lajos Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola – építésébe kezdett bele. A termelők végül annyit elértek, hogy az iskola szomszédságában újra kijelöltek számukra egy telket.
Az 1933-34-ben lebonyolított franciaországi export hasznából az egyesület tagjai 40 ezer pengőt a földművelésügyi miniszter rendelkezésére bocsátottak, hogy belőle a makói termelők érdekeit szolgáló cél valósuljon meg. Az összeget később kérték egy hagymaárucsarnok és más helyiségek építésére kiutalni; Fáy István Csanád vármegyei főispán és Görgei István országgyűlési képviselőjelölt véleményét, akik támogatandónak tartották az ötletet. 1935-ben Fáy úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló pénzből, valamint 25-30 ezer pengő államsegélyből, állami beruházásként épüljön meg a hagymaáru-csarnok; a munkálatokat az Államépítészeti Hivatal felügyelné, és a felépülő Hagymaház a minisztérium tulajdona lenne. Az elképzeléshez a város is hozzájárult, megnagyobbította a telket, és ingyenes homokkitermelést biztosított az építkezéshez.
1935 júniusában a képviselő-testület visszavonta korábbi támogatását, és úgy foglalt állást, hogy a majdani épületnek a város tulajdonába kell kerülnie. Az ajánlati fölhívást végül az Államépítészeti Hivatal bocsátotta ki; egy budapesti vállalkozó kezdhette meg Csapó Heim József építész tervei alapján a Hagymaház építését.
A munkálatok 1935. október 13-án kezdődtek meg, és 1936 júniusában fejeződtek be. A lapos tetejű, részben tetőterasszal ellátott épület egy kocka és egy hasáb tömegű részből állt, melyhez egy – a nagytermet kiszolgáló – alárendelt tömegű, kapuzati szakasz csatlakozott. A Hagymaházhoz eredetileg egy, a Posta utcára remek rálátást biztosító emeleti terasz is tartozott, ezt azonban később beépítették és helyén egy nagyobb szobát alakítottak ki. Tulajdonosa a város lett, a hagymaárucsarnok kivételével az egyesület örök használati jogot kapott az összes helyiségre. A felavatási ünnepség október 1-jén zajlott, Erdei Ferenc, Darányi Kálmán, Fáy főispán és Nikelszky Jenő polgármester részvételével. A Hagymaház hamarosan jelentős gazdasági-kulturális központtá fejlődött. Az épület nagytermében az eredeti tervek szerint állandó kiállítást rendeztek volna be, ami a makói hagyma termesztését lett volna hivatott bemutatni, de ez végül nem valósult meg. 1945-re, a háború miatt az árucsarnok már kizárólag kulturális és politikai rendezvényeknek adott otthont; a város a Földmunkás Szakcsoportnak adta át az épületet, mivel a hagymások vezetőségének tagjai ekkora már elmenekültek.
1947-ben az újraszerveződött hagymaegyesület és a FÉKOSZ hagymaszakosztálya kérte az épület visszautálását. 1949 októberében színház és kultúrház céljára vissza is kapták, és az átalakítások után a Szegedi Állami Színház vendégjátékával nyitották meg a kizárólag kulturális funkcióval felruházott Hagymaházat. A József Attila nevét felvevő városi és járási intézményt hivatalosan „színház és kultúrterem céljaira” használták. A lehetőségek szerint megpróbált változatos és színvonalas programokat kínálni a művelődni vágyóknak; munkáját nehezítette az anyagiak hiánya, az elégtelen tárgyi feltételek és az intézmény korlátozott hatósugara is.
Az 1980–90-es évekre nyilvánvalóvá vált az épület elmaradottsága és korszerűtlensége. Burkolata, állaga, talapzata leromlott; statikailag olyannyira elavult, hogy a főbb tartófalak a megengedettnél jóval nagyobb alakváltozásokat szenvedtek el. Eredetileg nem művelődési ház céljára épült – 1936-ban még állt a Hollósy Kornélia faszínház –, ezért hiányoztak az alapvető kiszolgáló és szociális helyiségek is. A tanácsrendszer idején minden évben napirendre tűzték az épület felújítását, bővítését, a fűtés korszerűsítését; felmerült az is, hogy a József Attila Városi Könyvtár helyén hozzanak létre kultúrcentrumot. Anyagi források azonban egyik terv megvalósításához sem álltak rendelkezésre.
1996-ban az akkori magyar kormány kiírt egy pályázatot a térségi feladatokat ellátó, balesetveszélyessé vált kulturális intézmények felújítására, amin Makó sikerrel szerepelt. Az új Hagymaház tervét Makovecz Imre készítette el, ekkor kezdődött a neves építész és a város máig tartó szoros együttműködése. Az építkezésen fővállalkozóként a Ferroép Zrt. dolgozott, a cég végezte a gépészeti és az elektromos kivitelezést; emellett több makói alvállalkozót is foglalkoztatott. A megkötött szerződés szerint az épületnek 1998. augusztus 20-ára kellett elkészülnie. A tervezett költségvetés – a belsőépítészet és a színpadtechnikai berendezések beszerelése nélkül – 293 millió forint volt, amiből 210 milliót állt az állam. Az új színpad több mint 200 négyzetméteres lett, a Hagymaház hasznos alapterülete 3700 négyzetméterré bővült.
Többen amellett érveltek, hogy az új épületet nem a Posta utcán kellene felépíteni, hanem a régi faszínház helyén (Csanád vezér tér), vagy más frekventáltabb közterületen. Ez már csak azért sem lett volna megoldható, mert a címzett anyagi támogatás helyhez kötött volt, kifejezetten a korábbi épület felújítására szólt. Makovecz Imre szerint az új épület régi helyen való felépülése az eredeti építtetők szándékának sokkal szebb megvalósulása, Buzás Péter polgármester szerint pedig ezzel Erdei Ferenc és a régi Hagymaház építését kigondoló hagymások előtt tiszteleg a város. A korábbi épület elbontása 1997 szeptemberében fejeződött be, és októberben a pincetömb kiemelésével megkezdődött az új épület kivitelezése. A hódmezővásárhelyi Építészmester Rt. alvállalkozóként végezte az alapozást: a talajvíz elleni szigetelés és a szigetelést védő fal novemberben készült el. A cég a munka során különleges szigetelő anyagot és makói téglát használt.
1998 júniusában világossá vált, hogy az eredeti határidőt a kivitelezők nem tudják tartani. A késés egyik oka a MAKONA tervezőiroda számítógépének meghibásodása volt, aminek köszönhetően több tartószerkezet is rosszul készült el, és ezeket újra kellett gyártani. Az épületet végül október 2-án adták át Buzás Péter polgármester, Makovecz Imre tervező és Nemesi Pál, a Ferroép igazgatójának jelenlétében.
A négytornyú épület megidézi a református ótemplom fehér falát, tornyát, egykori kerítésének négy bástyáját; egyben a makói polgár büszkeségének is jelképe. Az épület alsó része olyannak tűnik, mintha földből nőne, tartószerkezetei a növények száraihoz hasonlóan emelkedik. A tornyok belsejében növekményszerűen található egy belső, kisebb torony, majd pedig egy még nagyobb. Tetőzete hatalmas hagymaként zárja a héjazatot. A fehérre meszelt falfelület az alföldi tanyavilág házaira emlékeztet, finom érzékkel egyesül a Návay Lajos Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola sárga színű homlokzatfelületével. A homlokzaton helyezték el Erdei Ferenc domborművét, Szathmáry Gyöngyi alkotását.
