A Kállay-kúria a XVIII. század közepe óta meghatározó építészeti eleme Kállósemjénnek, melyet a középkorban építettek a Kállayak. Kállay György valamikor 1763 táján foghatott hozzá az új kúria építéséhez, a család török időkben elpusztult középkori udvarházának helyére. A munkálatokat valószínűleg a nagykállói vármegyeháza olasz építészének vezetésével – Salvatore Aprilis -, vitelezték ki. Érdekes adalék az építkezéshez, egyszersmind jelzi a Kállayak elkötelezett kereszténységét, hogy először a kúria parkjában ma is álló családi kápolnát építtették fel.
A viszonylag szerény méretekkel bíró barokk stílusú földszintes épületet a XIX. században bővítették keleti és nyugati szárny hozzátoldásával. A családból utolsóként Kállay Miklós későbbi miniszterelnök hajtott végre komolyabb átalakításokat. Ő György testvére halálát követően, 1922-től lett a kúria és a semjéni birtok egyedüli tulajdonosa. A 20-as években a padláson fiainak három manzárdszobát alakított ki, továbbá egy vendég fiúszobát, fürdőszobát, tanulószobát, játszószobát, amiből egy ajtó nyílt a ma is meglévő kis erkélyre.
Az épület déli oldalán, a homlokzatfalon volt a Kállay család címere, mely a 2015-ös felújítás során került vissza eredeti formájában a helyére. A kúriába belépve az előreugró kiszögellés kabátok, kalapok, botok tárolására szolgált. Itt volt egy zárt puskaszekrény is. Innen a pipázóba (vagy más néven a fogadószobába) vezetett az ajtó. A fogadószobából jobbra a keleti traktus első helyisége a könyvtárszoba helyezkedett el egy szép fehér kandallóval. Több háló és vendégszoba, valamint tágas fürdőszoba szolgálta a kúria lakóinak és vendégeinek kényelmét. A pipázóból nyílott a ház úrnőjének szalonja, amely egy nagy terasszal is kiegészült. A pipázótól balra lévő nyugati traktusban volt Kállay Miklós és felesége magánrezidenciája. Itt volt a tágas ebédlő is, amelyet zárt folyosó kötött össze a konyhával. A kúria déli oldalában virágoskertek, mögötte fenyőallé, azon túl álltak az istállók (később a garázs is), jégverem, jobbra virágházak. A kapuig platánsor vezetett, amely hatalmasra nőtt példányai mai napig állnak. A Kállay-víztorony acélból, szőlővel felfuttatva a mai víztorony helyén állt.
A kúriát 1948-ban kellett elhagynia az utolsó itt lakó Kállay Andrásnak (a miniszterelnök legkisebb fia). Ezután az erdőgazdaság használta munkásszállásként. Az Apagyi Állami Gazdaság 1949-ben vette birtokba, terményraktár céljaira használta, gyönyörű parkettjén műtrágyát és gabonát tároltak. A gazdaságtól csak hosszas pereskedés útján sikerült a kállósemjéni iskola részére megszerezni az épületet 1958-ban, hogy aztán tizenkét tanteremben megindulhasson az oktatás. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség költségén és kivitelezésében az épületet 1964-ben állították helyre, műemlékké nyilvánították, miközben egy sor átépítést is elvégeztek rajta, amely teljesen megváltoztatta a keleti és nyugati szárny beosztását.
A hasznos terület növelése érdekében szinte az egész padlásteret emeletté alakították. A bővítésre, változtatásokra azért volt szükség, mert 1964. november 1-től a Kállay-kúria tanyai kollégiummá vált a Semjén körüli tanyákon élő tanulók részére. A tanintézmény három évtizedig működött. 1994-ben, a tanyák elnéptelenedése folytán erőteljesen lecsökkent létszám miatt bezárta kapuit. A kúria ettől kezdve több mint két évtizedig várta sorsa jobbra fordulását. Állapota folyamatosan romlott, egyre inkább lepusztult.
2015 tavaszán azonban a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, a Széchenyi 2020 program keretében megindulhatott a felújítása, melynek eredményeként eredeti fényét visszakapva, 2016. június 1-jén megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt.
Megnyitásától kezdve, a Kállay-kúria meghatározó turisztikai jelentőséggel bír. Az ide látogatókat a Kállay történelmi tárlat és Pál Gyula festménykiállítása mellett egy, a ’20-as évek hangulatát idéző kávézó várja, amelyben igazi ritkaságként egy hetvenéves herendi porcelán kávégépen készül a frissítő kávé.
Építészetileg: Szabadon álló, egyszintes, nyújtott téglalap alaprajzú, két oldalán előreugró építményekkel bővített manzárdtetős épület. Bejárata a déli oldalon ívelt volutás, címerdíszes oromzatú erősen kiugró, terasszal körbevett előtérben nyílik. 6+ajtó+6 tengelyes, tetőtér-beépítésében 3+6 tengelyes. Ablakai szalagkeretes egyenes záródásúak bennük vasrács. Keleti oldalán két hasonló ablak nyílik felettük az épület DK-i sarkán balluszteres barokk jellegű korlátos emeleti terasz. Az északi homlokzat tengelyében kiugró középrizalit, két sarkán negyedkör alaprajzú toldalék. A rizalit előtt kisméretű kiemelt terasz áll. 2+1+3+ajtó+3+1+2 tengelyes. A homlokzatot egyszerű félpárkány zárja le. Tetőterében 7 ablak nyílik. Manzárd és kontyolt nyeregtetejét műpala fedi.
