Hauszmann Alajos sokoldalú ember volt. Ha éppen nem épületeket tervezett, rendszeresen vadászott vagy vitorlázni járt. Egy esetben például az 1848-as szabadságharc egykori hadügyminisztere, az akkor már idős Görgey Artúr is fent volt a vitorlásán, amikor komoly veszélybe kerültek a Balatonon. Éppen ezért izgalmas fellapozni az 1997-ben könyv formájában is megjelent naplóját, ahol részletesen ír arról is, hogyan lett például a vitorlázás szerelmese. Történt, hogy egy nap kedves barátja, Szarvassy Sándor kereste meg azzal, hogy a pesti angol konzul eladná a Királyné nevű vitorlását, amelyet Angliából hozatott a Balatonra, ám mivel Koppenhágában kap munkát, megválna a hajótól. Nyolcszáz forintot kért a modern hajóért, amelyben természetesen kabin, konyha és toalett is volt. Végül Szarvassy, Hauszmann Alajos és az ügyvéd, Perlaky Kálmán vette meg közösen az angol konzul vitorlását. Nem kisebb cél vezérelte őket ezzel, mint hogy divatossá tegyék a magyar tengeren a vitorlássportot. Akkoriban ugyanis csak elvétve lehetett vitorláshajókat látni a Balatonon.
A csodájára jártak a hajójuknak, a halászok is tátott szájjal lesték. Sőt, nem csak a halászok, a Balatonnál időző előkelőségek is kiszúrták a különleges vitorlást a balatonfüredi kikötőben. Nem meglepő tehát, hogy hamarjában gróf Nádasdy és gróf Esterházy is vitorlást rendelt a Balatonra. 1881-ben Hauszmann Alajos is ott volt, mikor megalakították a Stefánia Yacht Clubot, amelynek klubházát természetesen Hauszmann Alajos tervezte. Idővel olyannyira kedvelt időtöltés lett a vitorlázás, hogy egy angol mester érkezett a szigetországból és a Balaton partján gyártotta a hajókat.
1882-ben az első vitorlásversenyt is megrendezték a magyar tengeren, amely akkoriban is sokszor kiszámíthatatlan volt. Egy alkalommal, amikor Perlaky ügyvédnél volt a hajó, komoly viharba került, s a matróza a nagy hullámok miatt egyszer csak belezuhant a vízbe. Nem sikerült élve kimenteni, ami annyire megviselte Perlaky-t, hogy felhagyott a vitorlázással és a tulajdonrészét Szarvassynak adta el. Egy esetben Hauszmann is bajba került a hajón. Mint a naplójában is olvasható, többek mellett maga Görgey Artúr, a szabadságharc korábbi hadvezére kérte meg, hogy vigye el Balatonfüredről Keszthelyre hajóval. A víz csodás és nyugodt volt, mikor útnak indultak, ám Badacsonynál hatalmas viharba kerültek. Mindenki nehezen viselte a hánykolódást, azonban – Hauszmann naplója szerint – „Görgey úgy állt, mint Sion hegye, mozdulatlanul várta a történéseket.”
A vitorlás irányíthatatlanná vált, s végül zátonyra futott. A partról halászok jöttek értük csónakkal, az éjszakát pedig egy halászkunyhóban töltötték. Másnap szekéren mentek vissza Balatonfüredre, a hajót pedig egy matróz navigálta haza. Hauszmann az eset után pont úgy érzett, mint Perlaky, s némi hezitálás után úgy döntött, letesz a veszélyes szenvedélyről. A vitorlásban lévő tulajdonrészét eladta Szarvassynak, aki később úgy döntött, jobb helye lesz a Királynénak a tengeren, így Fiumébe költöztette a vitorlást. Hogy mi lett vele, azóta sem tudni.
Hauszmann Alajos egész életében a víz közelségében érezte jól magát. A család lakása a budai Duna-parton volt, kedvelt nyaralója az Annavölgyben, nem messze a szentendrei Duna-parttól és később egy pazar villát is építtetett magának a Velencei tónál. Az utóbbinál viszont már nem vitorlázott, a Badacsonynál tomboló vihar egy életre elvette tőle a kedvét.
A műemlékként nyilvántartott eklektikus épület negyven évig a füredi vitorlásélet fontos színtere volt, ma vendéglátóhely működik benne. A Stefánia Yacht Klub fából készült klubháza helyett 1921-ben épült. A régi épülettől néhány méterrel keletebbre jelölték ki a helyét, részben megtartották elődjének külső formáját és felhasználták egyes részeit is. (A mellette álló jelenlegi klubház helyén eredetileg a Balatoni Yachtépítő Rt. emeletes műhelye állt. A füredi vitorlázóknak helyet adó épületet többször átalakították, 2006-ban elbontották, a következő évben avatták fel a Balatonfüredi Yacht Club új klubházát.)
Az épületen tábla őrzi Némethy Ernő (1841–1883) és Mihálkovics Tivadar (1849–1927) emlékét. A Győri Csónakázó Egylet elnökének és titkárának szervezésében 1882-ben Füreden rendezték meg az első balatoni evezős, vitorlás és úszóversenyt. A másik táblát 1999-ben a Balatonfüredi Sport Club megalakulásának 75. évfordulója tiszteletére állíttatta a klub tagsága.
128 évvel ezelőtt az épületek helye, a tihanyi apátság tulajdonában lévő Balaton part még zsombékos, nádas terület volt. Ide, a mai étterem mögötti bérelt helyre épített 1879-ben az angol Young Richard egy kis műhelyt, a mai hajógyár ősét. „A budapesti angol főkonzul, Gosling úr annyira megszerette a Balatont, hogy angol minta szerint egy angol yachtot készíttetett vízi kirándulásokra; ujabban pedig több ily vitorlást készíttet s e végből két angol hajóácsot hozatott, kik már B.-Füreden vannak, s egész télen át ott fognak dolgozni. A pompás Balaton eddigi legnagyobb hiányán tehát végleg segítve lesz: nehány csinos vitorlás fogja szeldelni hullámait.” – adta hírül a Vasárnapi Ujság 1879 novemberében.
1880 februárjában ezt írták:„…Young Richard angol hajóépítő pár hónap előtt ide utazott, s állandó lakosa azóta B.-Fürednek. Young a napokban hajókat kezdett építeni s májusra hat vitorlás hajót akar a Balatonra bocsátani. A kisebb vitorlás csónakokat 300-400 forintért készíti, s biztonságukért jótáll, mert kizárólag a Balatonra készíti őket, számba véve annak minden szeszélyeit.” A Zalai Hírlap 1881 májusában arról számolt be, hogy az angol hajóépítő télen több hajót is készített, „most már vagy husz csónak, köztük több vitorlás fog a közönség rendelkezésére állani.”
Az átépített klubházat 1941-ben így mutatta be az újságíró: Kertjében gr. Andrássy Géza legendás Álmom nevű vitorlásának vasmacskája látható kőalapzaton, mint a vitorlázó világháborús hősök emlékműve, külső falán pedig Margó Ede kerek domborműve, a Balatoni Mária látható. A klubház földszintjén magyaros berendezésű, színes tányérokkal, korsókkal díszített társalgó volt, bárszerűen kiképzett oldalhelyiségben. Az emeleten lévő három szoba közül a középső, tágasabb helyiségben régi hajózászlók függtek, többek között Stefánia főhercegnő és gróf Andrássy Géza díszlobogói, valamint neves művészek által festett portrék, és gr. Esterházy Mihály Leonóra jachtjának képe. A szomszéd szobában füredi, balatoni metszetek és fotók az egykori hajókról. A harmadik szobában őrizték az 1885-ben megkezdett vendégkönyvet; a nevesebb vendégek beírásait azonban már kilopták belőle. Két eredeti Stefánia fotót őriztek még itt, valamint a Sólyom vitorlás modelljét.
A második világháború után, 1949-ben az épületet a hajógyár sportegyesületének vitorlázói kapták meg. 1962-ben, az új klubház felépülése után a régi épületet átadták a HungarHotelsnek. Vendéglátóhely létesült benne, itt működött sokáig a Vitorlás eszpresszó és bár. Az 1990-es évek közepén az épület magánkézbe került, tulajdonosa 1996-ban felújította.
