A sarokházat Krail Irma (1845-1916) építtette, ahogy több szomszédos bérpalotát a körúton és a Pál utcában. A Pál utcát is minden bizonnyal Krail Irma apjáról, a gazdag Városház téri vaskereskedőről nevezték el. Ő, Krail Pál volt az, aki telkeket, házakat vásárolt az akkori Serfőző utcában, és ezek a körút kialakításakor már vagyonokat értek. Krail Irmának négy férje volt, de gyermeke egy sem. Végrendeletében házait a Kultuszminisztériumra hagyta azzal a kikötéssel, hogy a bérházak jövedelmeit fordítsák népnevelésre – így jött létre a „Báró Stralendorff Brunóné szül. Krail Irma népnevelési alapítvány”
A 2 udvaros sarokház terveit 1889-ben nyújtották be engedélyezésre. Tervezője Quittner Zsigmond, kivitelezője Fekete Elek volt. Csupán a külső, körúti oldal homlokzati terveit őrzi Budapest Főváros Levéltára. Eszerint a kapu jobb oldalán az emeleteken zárterkélyek lettek volna és a csak a 4. emeleten nyitott, ám végül mindenütt nyitott erkélyeket építettek.
A „házbirtokosnő” nem sajnálta a költségeket. Kőrösi József, évenként számbavéve Budapest legnagyobb építkezéseit, Krail Irma négyemeletes bérházát a maga 300.000 forintjával az év legdrágább magánépítkezéseként említi (a harmadik helyezett szintén körúti épület, Reiner Zsigmond háromemeletes bérháza a Teréz körúton). Arról, hogy a súlyos százezrekhez ízlés is párosult-e, így írt 1890-ben a kortárs Fittler Kamill (a Magyar Iparművészet c. folyóirat szerkesztője, építészeti szakíró): „a 73-71 kettős számok és 69 egyes szám alatt két óriási bérkaszárnya van millió lakóval; egyszerű, de ízléstelen épületek”.
A háborúban a negyedik emeletet érte a belövés, a tető és az eredetileg csapos fagerenda födém is leszakadt, azon a helyen ezt most vasbetonszerkezet pótolja. 1956-ban nagyobb károkat szenvedett, mint az ostrom alatt. A Kilián Laktanyát Mátyásföldről lövő aknavetők lerombolták a hátsó lépcsőházat, egy belövés átlyukasztotta a lakás mindkét falát. Az elpusztult részeket az eredeti stílusban 3 év alatt újjáépítették. Az utcai front lépcsőházába 1934-ben építették a faszerkezetű liftet, amelyet 1980-ban cserélték modern felvonóra. A mögötte lévő házmesterfülke is a háború után épült.
Kiss Eszter/budapest100.hu
