A Lánchíd vonulatának végén álló palota homlokzatáról egy öntudatos angol úr szemléli a forgalmat majd száz esztendeje. Ő Sir Thomas Gresham, aki 1566-ban megalapította a londoni tőzsdét, az utódai által működtetett, angliai székhelyű Gresham Biztosítótársaság névadója. A volt Gresham biztosító székháza a város egyik legpazarabb palotája, a magyarországi szecesszió műremeke az V. kerület egyik nevezetessége.
Az épületre Angliában kiírt nemzetközi pályázatot a magyarországi historizmus egyik vezető építésze, sok más budapesti épület tervezője, Quittner Zsigmond nyerte el, 1905-1907 között az ő elképzelései alapján épült meg a gazdag szépségével és mozgalmas homlokzatával szinte szobrászati műnek ható iroda- és lakóház. Az építész munkatársa Vágó József neves szecessziós építész volt, a gazdag épületplasztikákat olyan kiválóságok készítették, mint Maróti Géza, Ligeti Miklós és Telcs Ede, a lépcsőházi üvegablakok Róth Miksa, a kovácsoltvas korlátok Jungfer Gyula műhelyéből kerültek ki. A tér is Quittner koncepciója kedvéért kapta meg ekkor az Akadémiától a Lánchídig ívelő körív jelenlegi szabályos formáját.
Az épület Budapest akkor egyik legnagyobb összterületű lakóháza volt: 12 000 négyzetméter, három lépcsőháza üvegfedésű passzázsból nyílt, az egyedi burkolólapok a Zsolnay-gyárban készültek. Passzázsa építészettörténeti ritkaság, hiszen Budapesten ez a legrégibb, épen maradt fedett üzletsor.
Az 1906-os átadást követően a Duna-korzó legújabb ékköve elsöprő sikert aratott a budapestiek körében. Pillanatok alatt a város legnépszerűbb és legdivatosabb lakó- és találkozóhelyévé avanzsált, aki pedig megengedhette, hogy az üvegborítású passzázs üzleteiben vásároljon, igazán kiváltságosnak mondhatta magát. A Gresham-Venezia kávéház mágnesként vonzotta a kor jeles művészeit (lásd még: a Gresham-kör), csakúgy, mint a szatíra és a szókimondó politikai humor alfája és omegája, a Pódium Kabaré; amelyet, természetesen politikai okokból, kétszer is bezárattak. A világháború és a kommunizmus kaotikus évtizedei után – először diplomata-otthon volt, majd amerikai könyvtár lett, később állami vállalatok székhelye, aztán a hetvenes években védett, ám elszomorítóan leharcolt épület, továbbá Turay Ida színésznő otthona.
Az ötemeletes épület kőburkolatos 15 ablaktengelyes főhomlokzatát két oldalt egy-egy, középen három tengelyes, hullámos oromzattal lezárt rizalitok tagolják. A középső rizalit hatalmas, magas földszinti tömbre, mint posztamensre ülő, szecessziós jellegű fejezetekkel ellátott pilaszterpár által tartott -, diadalív-formát alkot, amely a Lánc-híd tengelyében helyezkedik el. A visszaugratott homlokzati legfelső emeleten elhelyezkedő loggiákat, zömök, szecessziós jellegű pilaszterek választják el egymástól. Az épület homlokzatán változatos formájú és keretezésű falnyílásokat és építészeti tagozatokat alakítottak ki. A hátrahúzott falfelületek első emelete előtt finom szecessziós kovácsoltvas mellvéddel ellátott erkélypárkánysávot képeztek ki. E szint felett, az ablakfelépítmények ritmusában hullámozva, allegorikus dombormű-fűzért helyeztek el, „Munkás és gondtalan élet” –, amelyet Maróti Géza készített. A középső rizalit negyedik emeleten álló négy, piszkeharaszti-i mészkőből készült herma – „Négy életkor” –, Ligeti Miklós műve. A diadalív oromzatába illesztett Gresham-arcképét és az első emeleti középerkély két fekvő alakját Telcs Ede mintázta, – ez utóbbiakat kolozsmonostori mészkőből. Az oldalrizalitok oromzatán 5110, a művészetet és a tudományt megszemélyesítő alakokat Margó Ede és Pongrácz D. Szigfrid alkották. A homlokzat üvegmozaikjait Róth Miksa készítette. Az épület oldalhomlokzatain a főhomlokzat motívumai ismétlődnek, szerényebb díszítéssel. Az épület díszítőszobrász munkáit Maróti Géza végezte el.
A Gresham-palota 1999 és 2004 között teljeskörű, 100 millió eurót felemésztő felújításon esett át és immár szűk egy évtizede a Four Seasons-flotta közép-európai koronaékszereként funkcionál.
