Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdő még a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt (a mai Dohány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat.
1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön úgynevezett divatosztállyal.
1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépítendő impozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többemeletes, bécsi szecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek.
Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába került. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották a Continental szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradt szecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházat nyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működő színháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyre romló állapotú egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett.
Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték be menedékhelyüket. A már romos épület azonban ebben az időszakban még egyszer művészettörténeti jelentőségre tett szert, hiszen 1989-ben, a Fiatal Művészek Stúdiója segítségével, a később Újlak Csoport néven ismerté vált művészcsoport itt lépett fel először.
1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egy kétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdő és az egykori, mára földig rombolt Continental szálló helyén – a fürdő főhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001 szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bontáshoz, és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lépcsőházának megóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította a beruházót, hogy fél éven belül végezze el az állagmegóvási feladatokat. Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulajdonos korábbi bontási munkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így 2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost a hátsó traktus teljes lebontására kötelezték.
2004 nyarán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elrendelte a zsidónegyed területén lévő veszélyeztetett épületek, így a Hungária fürdő ideiglenes védettségét, 2005. február 7-én pedig műemlékké nyilvánították az épület megmaradt részét.
2008-ban elbontották a régi szálloda még megmaradt romjait és a helyére új épületet emelt a Zara szállodalánc. A Hungária fürdő kapuzatát és belső íves csarnokát – amely a hotel főbejárataként és aulájaként funkcionál – eredeti állapotában felújították. A négycsillagos Continental Hotel Zara 2010. június 15-én nyílt meg. A főbejárat fölötti, fürdőzőket ábrázoló, 2010-ben rekonstruált dombormű (Krisztián Sándor műve).
A tervezés folyamata
Az elsőként engedélyezett tervek a műemléki tereket megsemmisült térként kezelik – sajnos joggal –, és fel sem merül a kötelező szobaszám miatt annak lehetősége, hogy a volt úszócsarnok tereit valamilyen formában visszaállítsák. A tervezési folyamat rövid ideig bemerevedett és a megbízás visszaadása is felmerült. Az áttörést egy – a korábbiaktól eltérő – új koncepció felvázolása, majd egy modell és látványtervek jelentették. Hegedűs Péternek elévülhetetlen érdemei vannak a szállodai blokk áttervezésében – ami nem volt egyszerű feladat a szintek különbözősége miatt –, e nélkül nem lehetett volna kiszabadítani a történelmi tereket. A tervezésnek ebben a szakaszában nyerték el Bor Ferenc és alkotótársai a restaurátori munkákra vonatkozó megbízást. Az igazán izgalmas alkotómunka ekkor vette kezdetét. A homlokzat és annak részei jelentették a kisebb gondot, hisz arról kiváló fotók maradtak fenn, részben Ráday Mihály archívumából, részben a fellelhető fotóanyagból, amelyek az épület egykori átadása után a „Magyar Építőművészet”-ben megjelentek.
A belső terek problematikája az eredeti fürdő funkciót követő eleven és nyüzsgő színházi korszakban való átépítésekből fakadt. Az úszócsarnok eredeti dongás, gipszstukkókkal, bronzzal borított szecessziós pompájával ellentétes, barokkos kiképzések jelennek meg a színházi korszakban, amelyek a korábbi részletekre ráolvadnak, azok nagyvonalúságát nagyjából úgy veszik figyelembe, mint egy gyönyörű kagylóba beköltöző meztelen csiga. A galéria ennek a korszaknak a legnehezebben emészthető maradványa.
A galéria térproblematikáját nem elegendő azzal magyarázni, hogy „nem védett, és különben is kell, amúgy meg történelmi”. A galéria egyértelműen a színházi korszakhoz köthető! A valaha volt kupolás tér durva horizontális megosztása a mozi-színházi funkció hozománya. Az uszodatér felől teljesen új kontúrt kellett tervezni a valaha volt előkelő páholyok helyére. A mennyezetvilágítás – barrisol – anyagtalanná teszi, ellebegteti a galéria födémlemezét. Funkcionalitása, irracionalitása egyértelmű. A galéria megcsonkította és átírta a teret. Ez is és az udvarokkal való kapcsolat is a tervezői koncepció nélkülözhetetlen elemévé vált. A belsőépítészet a kényszerű tércsatlakozások miatt nehezen találta meg a „saját hangját”. A restaurátorok a rekonstruált – rekonstruálható – történelmi részletek által meghatározott belső világ, míg a nirmana és az általa felkért Fülöp Krisztina a belső kiképzés kortárs jellege mellett tették le a voksot. Végig élő és eleven párbeszéd zajlott, nem egymás legyőzése volt a cél. Egymás meggyőzése se feltétlenül, a cél egymás megértése és az egyre központibb helyet betöltő közös siker vált prioritássá.
A volt úszócsarnok elegáns tere a szállodai vendégek számára kialakított lobbyként, kávézóként szolgálja az ide érkezőket. A tulajdonos, Mazen al Ramahi, a műemléki szárny tervezője Vékony Péter, és a Bor Ferenc művészettörténész által irányított restaurátorok a homlokzatot eredeti állapotának megfelelő igényességgel állíttatták helyre, a műemléki tömb és annak belső tere a Hegedűs Péter által magas színvonalon megtervezett szálloda éke lett. A valaha volt úszócsarnok pompás részletei és a kortárs elemek harmonikus egysége, a terek arányaival együttesen finoman utalnak az egykori fürdő világára. Az esti fényben az üvegfal tükröződő felületén feltűnik egy rég letűnt világ méltatlanul elpusztított, nagyszerű fürdőcsarnokának képe.
Vékony Péter építész
