A kezdetben „Poharazó” később „Nádas” néven ismert épület az Országos Üdülő- Vendéglátó Vállalat megrendelésére készült 1957-ben. Az építkezésnél elsősorban helyi jellegzetes építőanyagokat használtak, erről tesz tanúbizonyságot a nádfedeles tető és a bazaltkőből épült fal. A különleges építmény a hagyományok tiszteletben tartása mellett modern gondolatokkal kiegészülve haladta meg korát, ilyen a különös lekerekített formájú, kisméretű üvegablakokkal díszített bazaltkőfal és a szabadtéri teraszt lefedő hiperbolikus-paraboloid vitorlavászonból készült ponyva is, mely a tűző nap elől menekülő turistáknak biztosított hűsítő árnyékot. A ma napvitorlaként ismert technika az utóbbi években vált igazán felkapottá, ezért is előremutató a Poharazó, hiszen Callmeyer Ferenc már 60 évvel ezelőtt ezt a dekoratív megoldást választotta védekezésként a napsugarak ellen.
Az épület színvilága kiválóan alkalmazkodott az erdős hegyoldal színeihez, a sötétszürke bazaltkő és a hófehér vakolat kontrasztját a narancsvörös ponyvák és vörös virágok törték meg. A terasz burkolatát világosszürke és okkersárga kövekkel oldották meg, az épület belseje pedig a borospincéknél már jól ismert és bevált nyerstéglakiképzést kapott. További különlegessége volt, hogy a megrendelés részét képezte a berendezési tárgyak megtervezése is, melyek fából készültek.
Az ikonikus épület évekig méltatlanul elhanyagolt állapotban volt, azonban 2016-ban egy testvérpár újította fel a hagyományos formákat megtartva. Bár a munkálatokat megelőzően az eredeti tervezővel nem egyeztettek, szerencsére az épület jellegzetességein nem esett csorba.
A nádtetős épület amolyan „csodabogár”, a különleges bazaltfalával, ami lekerekített ablakok díszítenek – már a régi fotók alapján is imádni való, a nagy teraszával együtt. Nem csoda, hogy a Tóth-testvérek, Ádám és Miklós, annyira beleszerettek a csaknem feledésbe merült épületbe – és persze a badacsonyi borvidékbe -, hogy újra megnyitották a helyet, Pláne Badacsony borterasz néven.
